Halászbástya

A ma ismert bástya, amely soha nem volt erődítmény

Kevés olyan épület van Magyarországon, amelyet annyian középkorinak hisznek, mint a Halászbástyát. A neoromán stílusban készült, de számos részletében gótikus hangulatot idéző hófehér tornyok, a csipkézett mellvédek, a boltíves árkádsorok és a régi várfalak látványa azt az érzetet kelti, mintha évszázadok óta ugyanitt állna, őrizve a budai Várat és a Dunát. A legtöbb látogató természetesnek veszi, hogy ez is a középkori erődrendszer része volt.

Pedig a ma ismert épületegyüttes szinte teljes egészében a 19. század végén született. Mire felépült, Buda várának katonai szerepe már régen megszűnt, a városfalak többé nem az ellenséget tartották távol, hanem történelmi emlékké váltak. A Halászbástya tehát nem a háborúk, hanem a béke szülötte. 

Az építészet, amely történelmet mesél

Amikor Schulek Frigyes a 19. század végén megkezdte a Mátyás-templom helyreállítását, hamar felismerte, hogy a templom környezete már nem méltó az épület történelmi jelentőségéhez. Az előtte húzódó várfalak elavultak és romosak voltak, mögöttük pedig nem bontakozott ki az a monumentális térélmény, amelyet az ország egyik legfontosabb műemléke megérdemelt volna.

BŐVEBBEN

Schulek azonban nem egyszerűen szebb falakat akart építeni. A helyszínt egy hatalmas szabadtéri színpadként képzelte el, amelynek főszereplője nem maga a Halászbástya, hanem Budapest. Az épületet úgy tervezte meg, hogy a látogató fokozatosan fedezze fel a várost. A teraszokon végigsétálva mindig újabb látvány tárul fel: hol a Parlament kupolája, hol a Duna íve, majd Pest templomtornyai és sugárútjai kerülnek a középpontba. A panoráma így nem egyetlen kép, hanem egymást követő jelenetek sora.

Ebben fontos szerepet kap a kerengős kialakítás is. A tornyokat összekötő árkádsorok a középkori kolostorok világát idézik, ahol a kerengő az elmélyülés és szemlélődés tere volt. Schulek ezt az érzést ültette át egy városi panorámaépületbe.

A világos mészkő használata szintén tudatos döntés volt. Célja az volt, hogy a Halászbástya ne tömör erődítményként, hanem könnyed, szinte lebegő építményként jelenjen meg, amelynek karaktere a napszakokkal együtt változik.

A Halászbástya hét tornya a hét honfoglaló magyar vezért jelképezi. A millennium idején ez a magyar államiság ezeréves történetének fontos szimbóluma volt. Schulek eredetileg még nyolc monumentális vezérszobrot is tervezett az északi bástyarészhez, de végül csak Álmos és Előd alakja valósult meg.

Bár első pillantásra egységesnek tűnik, a Halászbástyán szinte nincs két teljesen egyforma torony. Különböző magasságuk, alaprajzuk és arányaik azt szolgálják, hogy mindegyik más nézőpontot és élményt kínáljon. A legnagyobb torony ráadásul az egykori Híradás-bástya helyére épült, így történelmi jelentősége is kiemelkedő.

A déli udvar középpontjában álló Szent István lovasszobor teszi teljessé ezt a történelmi programot. Stróbl Alajos alkotásának domborművei a keresztény magyar állam megszületését mesélik el, így a Halászbástya építészete a honfoglalástól az államalapításig vezeti végig a látogatót.

A középkori várfaltól Budapest egyik jelképéig

Mielőtt romantikus kilátóvá és Budapest egyik legismertebb látványosságává vált volna, ezen a helyen évszázadokon át a budai vár egyik legfontosabb védelmi vonala húzódott. A középkori Buda északi várfala itt emelkedett a Duna fölé, a meredek lejtő természetes védelmet nyújtott, a falak pedig a vár északi megközelítését zárták le. A hely valódi történelmi események tanúja is volt: a források szerint 1456-ban Hunyadi László ezen a várfalszakaszon próbált menekülni üldözői elől.

A török hódoltság idején a vár erődrendszerét megerősítették és korszerűsítették. Buda 1686-os visszafoglalásakor ez a falszakasz is heves harcok színhelye volt, majd a 18. század elején barokk erődítési elvek szerint ismét átépítették.

A 19. század második felére a haditechnika fejlődése miatt a várfalak elveszítették katonai jelentőségüket, és 1874-ben a budai Vár hivatalosan is megszűnt katonai erődítmény lenni.

Ezzel egy időben Magyarország a honfoglalás ezredik évfordulójára készült. A millennium idején nemcsak ünnepségek zajlottak, hanem olyan meghatározó építkezések is, mint az Országház, a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, a Szabadság híd és a Mátyás-templom átépítése. Ebbe a nagyszabású korszakba illeszkedett a Halászbástya is. Az építkezés 1895-ben kezdődött, a fő munkálatok 1899 és 1902 között zajlottak, az épületegyüttest pedig 1905-ben adták át.

A Halászbástya azonban nem sokáig maradt sértetlen. A második világháború ostromában tornyai, árkádsorai és mellvédjei súlyosan megrongálódtak. A helyreállításban Schulek Frigyes fia, Schulek János is részt vett, így az épület megszületése és újjáépítése is ugyanahhoz a családhoz kötődik.

Az évtizedek során a mészkő a légszennyezés és az időjárás hatására ismét károsodott, ezért az 1980-as évektől újabb restaurálások kezdődtek. A legjelentősebb rekonstrukció 1997 és 2003 között zajlott, amikor a kőfaragványok nagy részét megtisztították vagy pótolták, így a Halászbástya visszanyerte eredeti, világos megjelenését.

Legendák és érdekességek

A legismertebb legenda maga a név eredete. A hagyomány szerint ezt a falszakaszt a halászok céhe őrizte háború idején, innen ered a Halászbástya elnevezés. A történészek ugyanakkor óvatosabbak és valószínűnek tartják, hogy a név inkább az alatta fekvő Halászváros városrészre utal. A két magyarázat nem zárja ki egymást, de egyik sem bizonyítható teljes bizonyossággal, ezért a név eredete máig Budapest egyik legszebb történelmi legendája.

Az építkezés során történt egy különleges felfedezés. A munkások egy föld alatti üregre bukkantak, amelyről először azt gondolták, egy régi kazamata lehet. A feltárások azonban hamar bebizonyították, hogy egy középkori temetőkápolna, a Szent Mihály-kápolna maradványai rejtőznek a föld alatt. Schulek azonnal átdolgozta terveit, hogy a kápolna fennmaradhasson. 

A Halászbástya ma

A Halászbástya ma egyszerre műemlék, történelmi emlékhely és Budapest egyik legnépszerűbb látványossága. Teraszairól a nap minden szakában más arcát mutatja a város, ezért a panoráma a főváros egyik legismertebb jelképe lett.

Ma kulturális rendezvényeknek és ünnepségeknek is otthont ad. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta az UNESCO világörökségi területéhez tartozik, így nemcsak Budapest, hanem a világ kulturális örökségének is része.

A képek forrása: We love Budapest, Wikipédia