BME K épület

Az épület, amelyben több mint száz éve a magyar mérnöki tudás formálódik

Kevés egyetemi épület létezik Magyarországon, amely egyszerre ennyire meghatározó része a tudománynak, az építészetnek és a magyar történelemnek, mint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem K épülete.

A Duna-parton álló monumentális épület első pillantásra inkább emlékeztet palotára vagy minisztériumra, mint egyetemre. Ez nem véletlen. Hauszmann Alajos úgy tervezte meg, hogy a műszaki tudományok otthona ugyanazt a rangot sugározza, mint az ország legfontosabb középületei. A K épület nemcsak oktatási intézménynek készült, hanem annak jelképeként is, hogy Magyarország fejlődését a mérnökök, építészek és tudósok formálják.

Amikor egy ország kinőtte régi műegyetemét

A magyar műszaki felsőoktatás története 1782-ig nyúlik vissza, amikor II. József uralkodása alatt létrejött az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, Európa egyik legkorábbi mérnökképző intézménye.

A 19. század végére a Múzeum körúti Királyi József Műegyetem már nem tudta kiszolgálni a gyorsan fejlődő ország igényeit. Az iparosodás, a vasútépítések és a modern városok egyre több mérnököt kívántak, ezért világossá vált, hogy egy teljesen új egyetemi központra van szükség.

Bővebben

Megszületik a lágymányosi campus

A századforduló Budapestjének nagyszabású városfejlesztései között kapott helyet a Műegyetem új campusa is. A Duna budai partján kialakuló egyetemi városrész központi eleme lett a K épület, amelynek tervezésével Hauszmann Alajost bízták meg.

Az építkezés 1906-ban kezdődött, és mindössze három év alatt elkészült az ország egyik legmodernebb egyetemi épülete. Az 1909-es átadásával új korszak kezdődött a magyar mérnökképzés történetében.

Palota kívül, mérnöki pontosság belül

A Duna felé néző főhomlokzatot hat monumentális korinthoszi oszlop, vörös téglafelületek, faragott kövek és Zsolnay-pirogránit díszek teszik különlegessé.

Belül minden a korszerű egyetemi működést szolgálja. A főbejáratból egymás után nyílnak a reprezentatív terek: az előcsarnok, majd az Aula, amely eredetileg nyitott díszudvar volt. Falai között ma is a műegyetem legnagyobb alakjainak mellszobrai fogadják az érkezőket.

A homlokzat, amely beszél

A főbejárat előtt álló négy monumentális nőalak nem egyszerű díszítőszobor. Senyei Károly alkotásai a műegyetem négy tudományterületét – a mérnöki tudományokat, az építészetet, a gépészetet és a vegyészetet – személyesítik meg.

A szobrok a második világháborúban elpusztultak, majd 2007-ben korabeli fényképek és tervek alapján újrafaragták őket, így a K épület visszanyerte eredeti arculatát.

Az Aula, ahol történelem született

A K épület legjelentősebb belső tere az Aula, amely nemcsak az egyetem központja, hanem a magyar történelem egyik fontos helyszíne is.

1956. október 22-én itt gyűltek össze a műegyetem hallgatói, hogy megfogalmazzák követeléseiket. Az Aula falai között nyerte el végleges formáját a forradalom jelképévé vált 16 pont, majd másnap innen indult el a Bem tér felé az a békés diákmenet, amely néhány óra alatt országos szabadságharccá vált. 

Az épület a második világháborúban is súlyos károkat szenvedett, később pedig egy újabb tragédia kapcsolódott hozzá: 2006-ban tűz ütött ki az alagsorban működő egykori lőtéren. Az oltás során három tűzoltó vesztette életét, emléküket ma emléktábla őrzi.

A K épület ma

Ma is ugyanazt a szerepet tölti be, mint több mint száz éve. Hallgatók ezrei járnak előadásra, vizsgára vagy diplomaosztóra, az Auditorium Maximum továbbra is az egyetem legfontosabb előadóterme, az Aula pedig a campus találkozási pontja.

A K épület egyszerre őrzi Hauszmann Alajos építészeti örökségét, a magyar mérnökképzés hagyományait és az 1956-os forradalom emlékét. Folyosóin ma is ugyanazokon a köveken járnak a hallgatók, amelyeken egykor a századforduló mérnökei és az 1956-os forradalom diákjai indultak előadásokra.

A képek forrása: We Love Budapest, fotó: Koncz Márton