Reformátorok tere

Amikor egy tájseb közösségi térré vált

A Reformátorok tere első pillantásra egyszerű városi parknak tűnik. Sétányok, padok, játszótér, kilátó és kávézó fogadja az érkezőket, miközben családok pihennek a füves területeken, gyerekek játszanak, a toronyból pedig Budapest panorámáját csodálják a látogatók. Kevesen gondolnák, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egészen más kép fogadta volna őket. A terület szélén egykor kavics- és homokbánya működött. A kitermelés után mély gödrök, meredek rézsűk és elhagyott bányafalak maradtak hátra, amelyek hosszú időn át kihasználatlanul álltak. 

A reformáció ötszázadik évfordulóján azonban a XVI. kerület olyan emlékhelyet szeretett volna létrehozni, amely egyszerre idézi fel a reformáció történetét, miközben új életet ad egy elhanyagolt városi területnek. Az elképzelés nem pusztán egy szobor felállításáról szólt, hanem egy olyan park megalkotásáról, ahol az emlékezés és a mindennapi élet természetesen kapcsolódik össze. Így született meg a Reformátorok tere 2017-ben.

Bővebben

A park, amelyet történetek mentén terveztek meg

A csaknem 12 ezer négyzetméteres park minden eleme egy tudatos kompozíció része. A tér központi tengelyét három meghatározó építészeti elem alkotja: a reformáció emlékműve, a kilátó és a szökőkút. Ezek nem különálló látványosságok, hanem egymással párbeszédet folytató elemek, amelyek köré a sétányok, a pihenőhelyek és a közösségi terek szerveződnek.

A terület kialakításának egyik legnagyobb kihívása a korábbi bánya adottságaiból fakadt. A tervezők nem eltüntetni akarták a terepszint különbségeit, hanem felhasználták azokat. Az egykori bányafalak és rézsűk ma természetes háttérként ölelik körül a parkot, miközben a magasabban fekvő részen alakították ki a kilátót és az emlékművet.

Így lett egy egykori ipari tájból olyan közösségi tér, ahol a természetes és az épített környezet harmonikusan egészíti ki egymást.

A kilátó, amely új szemszögből mutatja meg Budapestet

A Reformátorok tere legismertebb építménye a 17 méter magas Kertvárosi kilátó, amelyet Emődi-Kiss Tamás tervei alapján építettek. 

A látogató lépcsőről lépcsőre emelkedik a kertvárosi házak fölé, mígnem olyan panoráma tárul elé, amelyet kevesen társítanának a főváros ezen részéhez.

Tiszta időben jól kirajzolódnak a Budai-hegység vonulatai, felismerhető a Parlament kupolája, a Szent István-bazilika, a Citadella és a budai Vár is. Egyszerre látható a csendes kertváros, a sűrűn beépített belváros és a távoli hegyvidék.

Az épület kialakítása szimbolikus jelentést is hordoz. A torony fehér és földszínű elemei Weöres Sándor A teljesség felé című művének gondolatát idézik: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A kilátó így nemcsak fizikai értelemben vezet magasabbra, hanem a föld és az ég kapcsolatának jelképe is.

A reformáció emlékezete a város közepén

A park szimbolikus középpontja R. Törley Mária reformáció-emlékműve. A bronzból készült szoborcsoport három történelmi alakot jelenít meg: Luther Mártont, Kálvin Jánost és Bocskai Istvánt. Luther és Kálvin a reformáció vallási megújulását képviselik, Bocskai István pedig azt a magyar történelmi hagyományt idézi meg, amely a vallásszabadságért folytatott küzdelmet kapcsolja össze a nemzeti történelemmel.

A három alak nem egymás mögött, hanem nyitott körben áll. A kompozíció azt sugallja, hogy a reformáció nem lezárt történelmi esemény, hanem folyamatos párbeszéd, amely ma is megszólítja az embereket. A szobrok közepén elhelyezett kút szintén fontos szimbólum, hiszen a víz a keresztény hagyományban az élet, a megtisztulás és a megújulás jelképe. A talapzatokon olvasható idézetek pedig tovább erősítik ezt az üzenetet.

A Reformátorok tere ma

A Reformátorok tere különlegessége, hogy egyszerre emlékmű és élő városi park. A parkban játszótér, sétányok, pihenőhelyek, kávézó és szabadtéri közösségi terek kaptak helyet, így a történelmi emlékezet a mindennapok természetes részévé válik. Ez jól mutatja a tér legfontosabb üzenetét is. A reformáció emléke nem elszigetelt emlékműként jelenik meg, hanem egy olyan helyszínen, amelyet nap mint nap birtokba vesznek a környék lakói.

A Reformátorok tere Budapest egyik legsikeresebb példája arra, hogyan lehet egy használaton kívüli ipari területből élő közösségi teret létrehozni. A park egyszerre kínál pihenést, játékot, panorámát és történelmi emlékezést. A kilátó legfelső szintjére 100 lépcsőfok vezet, tengerszint feletti magassága pedig megközelíti a Gellért-hegyét. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a pesti oldalon kevés hasonló panorámapont található.

Kevés olyan hely van a fővárosban, ahol egyetlen séta során találkozhatunk kortárs építészettel, szimbolikus köztéri művészettel és olyan kilátással, amely új nézőpontból mutatja meg Budapestet.

A képek forrása: Wikipedia, parokia.hu, MTI, WeLoveBudapest