Szent István-bazilika

A templom, amely Budapest fölé emelkedett

Kevés épület van Budapesten, amely egyszerre ennyire meghatározó része a városképnek, a nemzeti emlékezetnek és a vallási életnek, mint a Szent István-bazilika.

A Lipótváros szívében álló monumentális templom nemcsak Magyarország egyik legfontosabb egyházi épülete, hanem a főváros egyik legismertebb építészeti szimbóluma is. A 96 méter magas kupola évtizedek óta meghatározza Budapest horizontját, mely egymagasságban van az Országházzal, mintegy szimbolikus egyensúlyt teremtve az állami és az egyházi hatalom között.

A bazilika azonban jóval több, mint városképi ikon. Egy olyan épület, amelynek történetében egyszerre van jelen a hit, a túlélés, a nemzeti identitás és a magyar építészet több mint fél évszázadon át formálódó fejlődése.

A Szent István-bazilika nem egyetlen korszak műve, hanem generációkon át épített közös vállalás.

A templom, amely egy árvíz emlékéből született

A mai bazilika helyén a 18. században még állatviadaloknak otthont adó Heccszínház állt. A gyorsan fejlődő Lipótváros azonban hamar kinőtte ideiglenes templomát, és egyre erősebben jelent meg az igény egy reprezentatív plébániatemplom megépítésére.

Bővebben

Az áttörést az 1838-as nagy pesti árvíz hozta el.

A mai Szent István tér enyhén kiemelkedő területére menekülő lakosok közül sokan itt élték túl a katasztrófát, és fogadalmat tettek arra, hogy megmenekülésük helyszínén templomot emelnek.

Az építkezés előkészítése évekig tartott, végül 1845-ben Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. Az építkezés 1851-ben indult el, de a monumentális vállalkozás már a kezdetektől nehézségekkel küzdött.

Hild klasszicista elképzelései alapján épült a templom egészen 1868-ig, amikor a félkész kupola statikai problémák miatt beomlott. A tragikus szerkezeti hiba után éveken át tartott a romok eltakarítása és az épület megerősítése.

A projektet végül Ybl Miklós vette át, aki teljesen újragondolta a templomot, és neoreneszánsz stílusban dolgozta át az eredeti terveket. A bazilika mai karakterét döntően az ő elképzelései formálták.

Az épület végső kialakítása és belső díszítése végül Kauser József vezetésével készült el, a templomot pedig 1905-ben szentelték fel.

A kupola, amely Budapest fölé emelkedik

A Szent István-bazilika egyik legmeghatározóbb eleme a monumentális kupola. A 96 méter magas épület ma is Budapest egyik legmagasabb pontja, miközben a város egyik legismertebb panorámáját kínálja. A kupola körkilátójából szinte az egész főváros belátható, a Dunától a budai hegyekig.

Az épület külső megjelenése a neoreneszánsz monumentalitást ötvözi gazdag szobrászati programmal és klasszikus templomépítészeti arányrendszerrel. A két torony közé feszített főhomlokzatot korinthoszi pilaszterek, monumentális timpanon és félköríves előtér határozza meg, amely egyszerre sugall ünnepélyességet és nyitottságot a város felé. A homlokzat fölött olvasható latin idézet, Ego sum via, veritas et vita („Én vagyok az út, az igazság és az élet”), Krisztus egyik legismertebb bibliai kijelentése, amely az egész épület szimbolikus üzenetét meghatározza.

A külső szobordíszek tudatos ikonográfiai rendszert alkotnak. A toronyfülkékben az egyház négy nagy tanítója, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Szent Jeromos jelenik meg, míg a kupolatamburon a négy evangélista szobra áll. A keleti oldalon a tizenkét apostol alakjai sorakoznak Krisztus figurája alatt, mintha szimbolikusan az egész épületet őriznék.

A monumentális belső tér

A bazilika belső tere nemcsak monumentális méreteivel hat, hanem rendkívül gazdag képzőművészeti és iparművészeti programjával is. Már a főbejárat előcsarnokában megjelenik ez az összművészeti szemlélet: Senyei Károly Szent István-domborműve, valamint Székely Bertalan és Than Mór monumentális mozaikjai fogadják az érkezőket.

A kupola körmezejében Lotz Károly freskóin az Úristen jelenik meg, míg a tambur felületén Krisztus, a próféták és az evangélisták alakjai láthatók. A kupola ikonográfiája tudatosan a mennyei világ és a keresztény tanítás szimbolikus középpontjává emeli az épületet.

A szentélyboltozat mozaikjai Benczúr Gyula alkotásai, amelyek a szentmise allegóriáit jelenítik meg, míg Mayer Ede bronz domborműsorozata Szent István életének fontos jeleneteit idézi fel. A Kauser József által tervezett baldachinos főoltár központi eleme Strobl Alajos monumentális Szent István-szobra, amely egyszerre jeleníti meg az államalapító király uralkodói méltóságát és szakrális szerepét.

A részletekben is különleges gazdagság rejlik. A szószék szintén Kauser József munkája, az üveg- és üvegfestészeti alkotásokat pedig Róth Miksa készítette. A bazilika orgonája a korszak egyik legelismertebb hangszerkészítőjének, Angster József pécsi műhelyéből érkezett, míg a belső tér aranyozott és festett ornamentikájának kivitelezését Scholtz Róbert vezette. Az enteriőr így egyszerre válik liturgikus térré, nemzeti emlékhellyé és a magyar historizmus egyik legösszetettebb művészeti alkotásává.

A hely, ahol a Szent Jobbot őrzik

A bazilika nemcsak építészeti és vallási központ, hanem a magyar államiság egyik legfontosabb szimbolikus helyszíne is. 

Itt őrzik a Szent Jobbot, Szent István épségben fennmaradt jobb kezét, amely a magyar keresztény államalapítás egyik legfontosabb ereklyéje. A Szent Jobb 1971 óta végleges őrzési helyén, a bazilika kápolnájában található. Az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenet azóta a magyar katolikus hagyomány egyik legismertebb eseményévé vált.

A bazilika történetében fontos szerepet kapott a 20. század történelme is. Az épület súlyosan megsérült Budapest ostroma alatt, később pedig több alkalommal is teljes felújításra szorult. Az 1980-as évektől kezdődő rekonstrukció során nemcsak a szerkezetet erősítették meg, hanem restaurálták a mozaikokat, freskókat, szobrokat és üvegablakokat is. A felújítás 2003-ra fejeződött be, ekkor kapta meg a bazilika ma ismert díszkivilágítását és megújult környezetét is.

A képek forrása:  Szent István Bazilika weboldala