Budapesti Corvinus Egyetem

A palota, amelyet nem egyetemnek építettek

Ma nehéz úgy elmenni a Fővám tér monumentális palotája előtt, hogy ne a Corvinus Egyetem jusson róla eszünkbe. Generációk számára egyszerűen ez a „Közgáz”: előadások, vizsgák, egyetemi bálok és diplomaosztók helyszíne. Az épület azonban történetének első hét évtizedében egészen más világot szolgált.

Amikor Ybl Miklós megtervezte, még vámhivatalnokokkal, kereskedőkkel, árumozgató munkásokkal, raktárakkal és vasúti kocsikkal kellett számolnia. Az 1874-ben megnyílt Fővámház egyszerre volt reprezentatív állami palota és hatalmas logisztikai gépezet.

Éppen ebben rejlik az épület egyik legnagyobb különlegessége. Kívülről reneszánsz palotának látszik, belül azonban eredetileg a 19. századi kereskedelem egyik legmodernebb üzeme működött.

Bővebben

Egy új ország új kapuja

A Fővámház megszületése szorosan kapcsolódott az 1867-es kiegyezés utáni időszakhoz. Magyarország önállóbb állami intézményrendszert épített ki, ehhez pedig saját vámhivatali központra is szükség volt.

Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1869-ben még a mai Kossuth tér környékére szánta a palotát. Az építkezés előkészületei meg is indultak, Pest városának vezetése azonban városrendezési okokra hivatkozva közbelépett, majd végül a Duna-part délebbi szakasza mellett döntöttek.

A helyszín kiválasztásánál a Duna, a közraktárak és a vasúti áruszállítás kapcsolata egyaránt fontos szempont volt, miközben elegendő hely állt rendelkezésre egy hatalmas állami palota felépítéséhez.

Ybl Miklós több tervváltozatot készített, mire megszületett a végleges elképzelés. A földmunkák 1870 nyarán kezdődtek meg, az épület pedig kevesebb mint négy év alatt elkészült. 1874. május 1-jén megnyitotta kapuit a Fővámház, ami annyira meghatározta környezetét, hogy később maga a tér is róla kapta a Fővám tér nevet.

Egy reneszánsz palota, amelyben mozdony járt

Ybl olyan épületet tervezett, amelynek már a látványa is az állam erejét és a kereskedelem jelentőségét hirdette. A csaknem 170 méter hosszú, monumentális tömb főhomlokzatát a Duna felé fordította. A gazdag külső mögött azonban minden részletnek gyakorlati szerepe volt.

A földszinten egy körülbelül 146 méter hosszú vasúti vágány vezetett keresztül az épületen. A vámolandó áruk vasúti kocsikon érkezhettek közvetlenül a palota belsejébe, ahol a rakományt ellenőrizték, nyilvántartásba vették és továbbították.

Még a mozdonyok mozgatására is külön megoldást találtak. Egy Ganz-féle forgókorong segítségével fordították meg a szerelvényeket.

A kapcsolat azonban nemcsak a szárazföld felé működött.

Az pincerendszerből négy, zsilippel lezárható alagút vezetett a Duna irányába. Eredetileg ezek tették lehetővé, hogy a folyón érkező árut szinte közvetlenül az épületbe juttassák. A Fővámház tehát valójában egy 19. századi multimodális logisztikai központ volt, csak éppen reneszánsz palotának álcázva. 

A Duna közelsége az építkezést is különlegessé tette. A laza, vízzel telített talaj miatt a hatalmas épületet több mint egy méter vastag betonrétegre kellett alapozni.

A homlokzat, amely elmeséli a magyar gazdaság történetét

Ha közelebbről megnézzük az épületet, kiderül, hogy díszei sem egyszerű dekorációk.

A négy homlokzaton összesen 22 allegorikus szobor kapott helyet, melyek August Sommer alkotásai. Az alakok egyfajta kőbe és terrakottába foglalt gazdasági programot jelenítenek meg. A Duna felőli főhomlokzaton többek között a kereskedelem, a hajózás, a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és a jólét megszemélyesített alakjai sorakoznak. Máshol a hit, a remény, a bölcsesség és az igazság jelenik meg, míg a déli homlokzaton tradicionális magyar foglalkozások – például a pásztorkodás, halászat vagy vadászat – kaptak helyet.

A külső reprezentáció a belső terekben folytatódott. Dór, jón és korinthoszi oszlopok, mozaikpadlók, díszlépcső, üvegtetős udvarok és míves kovácsoltvas részletek jelezték, hogy ez nem közönséges hivatalépület.

Amikor a Fővám tér Budapest kereskedelmi központja lett

Az épület megnyitása után a környék rohamos fejlődésnek indult. A Fővámház körül raktárak, vasúti létesítmények és kereskedelmi épületek jelentek meg. A század végére elkészült a Központi Vásárcsarnok, felépült a Ferenc József – mai nevén Szabadság – híd, és a Duna-part ezen szakasza Budapest egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjává vált.

A Fővámház közel háromnegyed évszázadon keresztül szolgálta eredeti funkcióját, aztán elérte a háború. Budapest 1944–45-ös ostroma során az épület stratégiai helyzetbe került. A Szabadság híd közelsége és vastag falai miatt katonai állásként is használták, környezetében légvédelmi és harckocsi-elhárító fegyvereket telepítettek.

Három hétig égett a palota, tetőszerkezete és belső terei súlyosan megsérültek. A háború végére olyan állapotba került, hogy egy ideig az is felmerült, hogy talán nincs értelme újjáépíteni. Végül 1945 őszén megszületett a döntés a megmentéséről.

Ám amikor újjászületett, már nem kapta vissza eredeti funkcióját. A második világháborút követő átalakítások során számos eredeti építészeti részlet eltűnt vagy falak mögé került. Az 1989–90-es nagy rekonstrukció idején azonban több ilyen elemet ismét kibontottak. Így váltak újra láthatóvá például azok az öntöttvas oszlopok is, amelyeken ma is felfedezhető a Ganz gyár neve.

Vámházból egyetem

1948-ban létrejött az önálló Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem, amelynek új otthonra volt szüksége. A súlyosan sérült Fővámház erre első pillantásra szokatlan választásnak tűnhetett. Az épület hatalmas mérete és szerkezete azonban lehetőséget adott arra, hogy teljesen új belső világot hozzanak létre a történelmi falak között.

Halászy Jenő, Müller Mihály és Janáky István tervei alapján megkezdődött az átalakítás.

A korábbi vámudvarok helyén hatalmas, üvegtetős aula született, amely akár több ezer ember befogadására is alkalmas volt. Előadótermeket, szemináriumi helyiségeket, könyvtárat, menzát és sporttereket alakítottak ki. 1950/51-es tanévtől már hallgatók töltötték meg az épületet.

1953-ban az intézmény felvette Marx Károly nevét, és hosszú évtizedekre Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemként vált ismertté, majd többszöri átszervezés után 1990-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem néven folytatta működését.

A képek forrása: Budapesti Corvinus Egyetem weboldala