Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér

A domboktól a kifutópályákig

A mai Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér helyén egykor csendes homokdombok és szőlőültetvények húzódtak. A 18. század végén Mayerffy Xavér Ferenc bérbe vette a Vecsés és Rákoshegy közötti területet, ahol szőlőt telepített, és létrehozta a Feri-major nevű birtokot. Ez a név később szinte észrevétlenül alakult át Feriheggyé, amely ma már egy egész ország légiközlekedésének szimbóluma. Akkoriban senki nem sejthette, hogy ezen a dombvidéken egyszer repülőgépek százai szállnak majd fel nap mint nap, kontinenseket kötve össze egyetlen pontból.

Amikor Budapestnek új repülőtérre volt szüksége

A 20. század elejére Budapest légiközlekedése kinőtte a budaörsi repülőtér lehetőségeit. A forgalom növekedése, a nagyobb gépek megjelenése és a nemzetközi igények egyértelművé tették, hogy a városnak új repülőtérre van szüksége.

Bővebben

1938-ban megszületett a döntés egy teljesen új légikikötő megépítéséről. A helyszín kiválasztása komoly előkészítő munkát igényelt. Meteorológiai megfigyelések, szélirány-elemzések és talajvizsgálatok alapján döntöttek a Pestszentlőrinc, Vecsés és Rákoshegy határában fekvő terület mellett. A sík felszín és a stabil kavicsos talaj ideálisnak bizonyult egy korszerű repülőtér számára. 

Egy épület, amely maga is repülőgéppé formálódott

Az első terminál főépületének tervezését ifj. Dávid Károly nyerte el, aki egy rendkívül különleges koncepciót valósított meg. Az épületet felülnézetből úgy alakította ki, hogy egy repülőgépet idézzen. A központi csarnok lett a törzs, az oldalirányú szárnyépületek a repülőgép szárnyait idézték, míg a vertikális elemek a hajtóművek érzetét keltették.

Ez az építészeti gondolat nemcsak látványos volt, hanem mélyen szimbolikus is, az épület maga is a repülés gondolatát testesítette meg. A modernizmus és a funkcionalizmus találkozása egy olyan korszakban, amikor a repülés még a jövő ígéretének számított.

Háború, pusztulás és újjászületés

Az építkezés 1940-ben indult el, de a második világháború hamar félbeszakította a munkát. A repülőtér stratégiai jelentősége miatt súlyos támadások érték. Bombázások, majd a visszavonuló csapatok rombolása szinte teljesen használhatatlanná tette az infrastruktúrát. 

A háború után a terület romokban hevert, de a légiközlekedés iránti igény gyorsan újraélesztette a projektet. 1947-ben megkezdődött az újjáépítés, amely hatalmas nemzeti erőfeszítést igényelt.

Végül 1950. május 7-én ünnepélyesen megnyílt az új repülőtér, ami a korszak egyik legmodernebb létesítménye volt tágas várócsarnokkal, étteremmel, gyermekváróval, korszerű vám- és útlevélkezeléssel, valamint irányító- és meteorológiai tornyokkal. Az első járatok Prága, Varsó, Bukarest és Szófia felé indultak, megnyitva Budapestet a nemzetközi légtérben.

A folyamatos növekedés évtizedei

Az 1960-as és 70-es évekre a repülőtér már Kelet-Közép-Európa egyik meghatározó légikikötőjévé vált. A forgalom dinamikusan nőtt, ezért folyamatos fejlesztésekre volt szükség, így új tranzitterek, radarberendezések, hosszabbított kifutópályák és korszerűsített irányítórendszerek épültek.

A fejlődés jól mutatja a változást. Míg a kezdetekkor évente mindössze néhány ezer utas fordult meg itt, a 70-es évekre már több mint egymillió fő használta a repülőteret évente. Ferihegy lassan regionális központtá vált.

Új kifutópályák és az ikonikus irányítótorony

A nyolcvanas évek új korszakot hoztak. Elkészült a második, 3707 méter hosszú futópálya, amely alkalmassá tette a repülőteret a legnagyobb interkontinentális gépek fogadására is. Ekkor épült fel az ikonikus, „gólyalábakon álló” irányítótorony, amely ma is a repülőtér egyik legjellegzetesebb eleme. A torony nemcsak technikai központ, hanem vizuális jelkép is lett.

Ezzel párhuzamosan megépült a Ferihegy 2 terminál is, amely új minőséget hozott az utasforgalomba. Utashidak, nagy üvegfelületek és korszerű belső terek jelentek meg, amelyek már a modern nemzetközi repülőterek világát idézték.

SkyCourt – a repülőtér új szíve

A 2000-es évek végén a repülőtér új központi elemmel bővült, megszületett a SkyCourt. Ez az épület a 2A és 2B terminálokat kötötte össze, és egy új, egységes utasforgalmi központot hozott létre.

A SkyCourt terei világosak, tágasak és átláthatók lettek, a hatalmas üvegfelületek pedig természetes fényt engednek be az épületbe. Ez nemcsak esztétikai változás volt, hanem egy új utasélmény alapja is. Egy olyan központ jött létre, ahol a repülőtér nyüzsgése rendezetté, szinte városiasan logikussá válik.

A kivitelezés során a projektben a KÉSZ Csoport meghatározó szerepet vállalt, amely a komplex műszaki és szervezési kihívások összehangolásával járult hozzá a beruházás megvalósításához. A repülőtér teljes műszaki rendszere is megújult: új transzformátorállomások, nagy kapacitású elektromos hálózatok, korszerű biztonságtechnikai rendszerek és mintegy 2500 végpontos CAT7-es strukturált kábelezés épült ki. Az acélszerkezet össztömege elérte az 1500 tonnát. A projekt kiemelkedő szakmai elismerésben részesült, és Építőipari Nívódíjat kapott.

Liszt Ferenc neve és a modern repülőtér

2011-ben a repülőtér hivatalosan felvette Liszt Ferenc nevét, ezzel tisztelegve a világhírű magyar zeneszerző előtt. Bár a köznyelvben sokan továbbra is Ferihegyként emlegetik, a névváltás egy új korszakot is jelzett. A repülőtér azóta folyamatosan fejlődik. Megjelentek a diszkont légitársaságok, nőtt a távolsági járatok száma, és a cargo forgalom is jelentős növekedésen ment keresztül. A Covid-időszak visszaesése után gyors helyreállás következett, és 2024-re új rekord született több mint 17,5 millió utassal.

A képek forrása: KÉSZ Csoport